Új blog

Sziasztok!
Tudom rég jelentkeztem és ezért bocsánatot kérek, csak nem igazán volt kedvem írni, hanyag munkát meg nem szeretnék kiadni a kezeim közül.
Szóval arról lenne szó, hogy van egy új blogom, kalandokkal, szerelemmel, a fantasztikus Jules Verne/Verne Gyula regény (Utazás a Föld középpontja felé) alapján.
Aki gondolja nézzen be :)
www.journey-centre-of-the-earth.blogspot.hu

* 8. rész -- Egyszer voltam annyira élő, mint te most *

- Connor -

- De hát az már vagy... - számolok fejben. - Nagyon régen volt - esek kétségbe.
- Nyugi van ember! Mégis mit csinálhat veled egy több szász éve halott ember? - kérdi mosolyogva Rocky.
- Nem akarok senkit se megijeszteni, de egy álom pasiból csinált ez az izé koboldot - mutat magán végig Ross.
- Na azért az túlzás - jegyzi meg Laura.
- Igazad van, még így is elképesztően helyes vagyok - túr a hajába Ross, mire Laura elég látványosan röhögni kezd.
- De ami tény, az tény. Mégpedig az, hogy valaki aki 1620-ban itt járt visszatérjen, őszintén szólva, nos... lehetetlen - magyarázza Rydel.
- De akkor mivel magyarázod, hogy... - kezd bele mondandójába James, de egy pillanatra megakad.
- Mit mivel magya...
- Shhh! - inti csendre James Rydel-t. - Ti is halljátok? - néz rajtunk végig.
- Remélem nem még egy olyan patkány! - néz ijedten Riker.
- Ezek láncok. És lentről jön hang, vagyis én felfelé megyek - indulok a lépcső felé, de senki sem követ. - Le akartok menni megnézni igaz? - kérdem komor képpel, majd egy sóhaj kíséretében vissza ballagok. Ellington kaland vágyó egy pali, már csak azért is, mert megint ő megy legelöl. Leindul a lépcsőn, mi pedig követjük. De jó a rosszban, hogy tudom kit eszünk meg először, ha elfogy a kaja...
Lent megtorpanunk egy hatalmas pince szerűségben.
- Mikor legutóbb itt jártunk ez még nem így nézett ki - fordul meg a tengelye körül Ariana.
- Na ne! - forgatja a szemét Ross.
- Nézzetek körbe, aztán menjünk innen - mondom hadarva, miközben összébb húzom magamon a pulcsit.
- Csak szerintem olyan ez a hely, mint egy játékszoba? - kérdezi egy kis idő elteltével Ross, mire mindenki felvont szemöldökkel ránéz.
- Ez hogy? És miért? És.. ah mindegy - adja fel az igen értelmes hozzászólás elemzését Maia.
- Én sem értem .. - von vállat Laura. - Egyszerűen csak hagyd elmenni a füled mellett, vagyis jelenleg a lábad mellett - röhög.
- Valaki nagyon vicces kedvében lett hirtelen - grimaszol a kis törpekapitány.
- Egyébként gondolkodtam... - szólal meg Ariana, mire Stef feltűnően vihogni kezd. - Ennyire azért nem meglepő - ingatja a fejét durcásan az ötletgazda.
- Inkább mond, hogy min gondolkodtál - járkál fel-alá Tristan.
- Remélem azon, hogy el kéne innen menni - szólal meg undorral a hangjába Grace.
- Gyere szépség, majd én megvédelek - lép közelebb hozzá Ross.
- Na erre nem fogadnék - forgatja a szemét Grace, majd arrébb megy egomán barátunktól.
- Mondhatom végre? - türelmetlenkedik Ariana, mire mindenki elhallgat. - Szóval.. A kis gnómról jutott eszembe, hogy a mesékben egy szerelmes csók mindent megold és..
- Lehet, hogy akkor vissza változhatok - derül fel Ross feje. - Hölgyeim - vonogatja jelen pillanatban jó vastag szemöldökét, mire Grace-en kívül minden lány egy hatalmasat hátralép. - Na gyere csinibaba - pattan fel a fal mellett álló pad félére, majd csücsörítve Grace-hez fordul, aki habozva, de lekapja.
- És semmi.. Akkor most jöjjön az én elméletem Connor szelleméről - mondja unott fejjel Stef, de mindenki csak áll és vár ennek hallatán a csodára. - Nos, ha ez itt egy játszószoba féleség, akkor lehet, hogy régen az is volt. Nem biztos, de lehetséges, hogy nem mi vagyunk a játék első tőrbecsalt áldozatai - ecseteli, mi meg még mindig csak állunk, mint akik jól végezték dolgukat. - Tehát, most mindenki nézzen alaposan körül, hátha rájövünk, hogy kivel is van dolgunk! - mondja kicsit nagyobb lendülettel, mire szétszéledünk és nézelődni kezdünk. A percek csak úgy röpködtek, de nem találtunk semmit.
- Nézzétek meg a kis szekrényt - hallok meg lányka hangot, de ahogy körbenézek senkit sem látok.
- Ez melyikőtök volt? - emelem fel az ujjam gyanúsítgatóan, mire mindenki csak lapít. Rydel erőt vett magán és odament az említett szekrényhez és kinyitotta, mire kész vértenger ömlött ki belőle, és a piros folyadék tetején lassan úszott egy hercegnőnek öltöztetett baba. Akkor most vegyük végig...
1. Hányinger? Pipa!
2. Szédülés? Pipa!
3. Félelem? Óh, de mekkora pipa! Jézuska én mindjárt kirohanok a világból. Csak a baba tulajdonosa ne jelenjen meg itt nekem, mert akkor lehet el is ájulok.
- Haver, kérlek nyugodj meg! Itt vagyunk veled - fogja meg a vállamat aggódva Riker, ahogy erőtlenül a véres földre rogyok.
- Kelj fel, mert te is itt maradsz - hallom meg újra a kislány hangot, mire felnézek. Velem szemben pedig egy könnyes szemű, aprócska lány áll. Ruhája és teste véres, egész kinézete megkínzott és megtört. - Én is féltem, hogy úgy végzem mint oly sokan.. Vérbe fagyva... Évszázadok óta próbálom megmenteni az olyanokat mint te, de eddig mind meghaltak. Kérlek, te ne.. - sírja el a végét, mire mintha már nem is lenne minden tiszta vér körülöttem felpattanok. Sokszor láttam a nővéremet a saját fájdalmát feltörölni a padlóról, mert apánk folyton bántotta és ezért volt ez az egész... mert túlságosan is fájt látni őt így.
- A játék művelte ezt veled? - nézek rá kérdőn.
- Mi játszottunk vele először. Én itt laktam - mondja félénken.
- A barátaiddal játszottál itt? De mi történt pontosan? - kérdem.
- Igen.. - szipog. - Kihasználta mindazt amitől rettegtünk, és szépen sorban megölt minket, ha túléled, akkor én is újra szabad lehetek, és nem kell többet itt lennem - néz rám könyörgően, majd amint szóra nyitnám a szám sikítva keresztül repül rajtam és eltűnik.
- Ez tuti visszajön még - jegyzi meg unottan Stef.
- Hogy tudod ilyen könnyedén venni a dolgokat? - kérdi fej ingatva Megan, miközben már felfelé tartanak. De én csak állok ott és nézek a semmibe. Ha be is fejezzük a játékot, akkor is lehetséges, hogy valaki nem éli túl, pedig mi nem erre a nyárra vállalkoztunk...


- James -

- Connor nagyon ki van - vágódik le a földre Maia.
- Csodálkozol? - ülök le mellé.
- Nem igazából megértem, de ha megijed sem lesz jobb - ül fel ő is, majd elkezdi piszkálni a gumikarkötőm.
- Én nem hiszem, hogy ez a darab akármi képes lenne kinyírni minket - mondom lassan, miközben a tekintetem az övét kutatja.
- Lehet kicsit óvatosabbnak kéne lenned - nevet fel egy picit.
- Az nem az én műfajom - nevetek én is.
- A többiek hova tűntek? - néz körbe hirtelen.
- Nem tudom, de biztos jól vannak - tűrök félre egy hajtincset az arcából, majd ahogy elvenném a kezem ő megfogja azt és lassan óvatosan hozzám bújik, mire kicsit közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. Csókcsatánknak addig vége se szakad, amíg valami a kezemhez nem gurul. Egyszerre lenézünk és a kockát pillantjuk meg. Felveszem, majd felállok és felhúzom Maia-t is, aki egyből az oldalamra tapad, így lépünk a játékhoz, aminek táblájára dobom a kockákat.

"Egyre szűkebb, egyre szűkebb.. a levegő is fogytán már, de mindegy is, mert menekülni úgy sem tudsz már..."

* 7. rész -- Mélyebben rejlik, mint gondolnád *

- Megan -

- Ha ezzel arra akar ez az izé célozni, hogy úsznom kéne, akkor ez felejtős, mert nem tudok - nevetek fel keservesen.
- Milyen ember az , aki nem tud úszni? - kérdezi flegmán a mini Ross, majd pár perd csend következik.
- Csak én hiányolom Megan testőrét? Csak mert Riker elveszett - állapítja meg Ariana.
- Miért van olyan érzésem, hogy valahol a vízben lesz? - kérdezem keservesen.
- Ne legyél már ennyire kiakadva! - ráz meg Ariana.
- Ilyenkor kicsit félek tőled - nézek rá nagy szemekkel.
- GYERÜNK A VÍZHEZ! - kiáltja el magát Tristan, majd felkap Connor-ral egyetemben és a vízig cipelnek, majd ott belehajítanak. Sikeresen megkapaszkodtam a móló szélében, így nem fulladtam meg, egyenlőre...
- Most evezz a lábaddal! - utasít Rydel. Elkezdek a víz alatt kalimpálni.
- Rendben és most most kezdj el a kezeddel is evezni. Tudod hajtsd el magad mellől a vizet - folytatja a tanítást Maia.
- Te jó ég! Úszok! Én tényleg úszok! - sipítozok örömömben.
- Ez mind szép és jó, de még ma el is kéne indulni - toporog türelmetlenül Stef. Elindulok, de félúton valami a víz alá ránt...


- Laura -

Csak sírni voltam képes. Hirtelen éreztem, hogy valaki a vállamra helyezi a kezét. Felnéztem, de abban a pillanatban elkapott a sírás, mármint még jobban.
- Már régóta érzel így igaz? - ül le mellém Brad, mire egy aprót bólintok. - De miért nem szóltál? - néz rám értetlenül.
- Nem... Ak..Akartalak...Megbán...Bántani - szipogok.
- Hát már késő, de kösz, hogy megvártad az érettségit. Nem hiszem, hogy átmentem volna, ha nem vagy mellettem - ad egy puszit az arcom, majd felkel és elsétál. Csak nézem, ahogy elmegy és gondolkozok... Most örüljek és köszönjem meg Ross-nak ezt a szemétséget, vagy boruljak össze és zokogjak, miközben annak a szemétnek a nevét illesztem be a káromkodásaimba.
- Öhm... Laura! - hallok meg egy hangot, de nem nézek fel. Ha akar valamit, akkor mondja. - Tudom, hogy most szörnyen nagy parasztnak tartasz, de tudnod kell, hogy... - ül le mellém és fogja meg a kezem. - Sajnálom.
- Nem értem, hogy... - veszem el a kezem. - Ezt miért csináltad. De abban kiegyezhetünk, hogy te nem bírsz engem én pedig téged. És amint haza jutunk többet nem találkozunk. És...
- Még mielőtt folytatod kérlek nézz rám.
- Minek?
- Mert rád fér a nevetés és őszintén nagyon hülyén nézek ki - nevet, mire ránézek.
- Megérdemelted remélem tudod - nevetem el magam.
- Ha most elárulok valamit megígéred, hogy nem mondod el senkinek sem? - néz rám reménykedve, mire bólintok egyet. - Most először élvezem, hogy valaki rajtam nevet.
- Azta Ross... Tudod, ha nem ismernélek már másfél napja azt hinném, hogy belém estél. De így tudom, hogy a következő mondatod valami sértő lesz. De mivel ezt az énedet bírom, most felállok és elmegyek - kelek fel és beindulok a kastélyba, majd leülök a szobámban lévő ágyra.

- Riker -

Nekem ez így nagyon nem jön be. Se ki, se soha nem tudok menni. Ráadásul úgy 10 perce még vagy fél méterrel lejjebb volt a vízszint. Esküszöm, ha innen haza jutok soha többet nem megyek a pompom lányok busza elé. Sőt hagyom Connor-nak, hogy telefonomról üzengessen a volt csajainak, és elárulom neki, hova hova tettem a nutellát. És ha legközelebb meglátom Megan-t elmondom neki, hogy bármit megtennék, hogy megcsókolhassam, csak jussak ki innen.
Időközben a víz már a nyakamig szökött, ami mellesleg nem is tudom, hogy honnan a bánatból jön. Hirtelen eszeveszett csapkodást és levegő kapkodást halottam meg. Megan-höz  úsztam és szorosan a karjaimba zártam, majd megcsókoltam, mire az égből ránk zúdult a fél tónak megfelelő víz mennyiség, majd ahogy elváltunk egymástól szépen leeresztett a víz és a partig sétálhattunk. Kimásztam a mederből, majd kezet nyújtottam Megan-nek és kihúztam.
Bementünk a játékhoz és Connor vagy 10 percig szorongatta a kockákat, mire James hátba bökte, ő pedig elengedte az apró tárgyakat.

" Sosem hittem, hogy egyszer látlak, pedig anno 1620-ban még én is itt jártam. "

* 6. rész -- Szerintem így aranyosabb vagy *

- Ross -


- Ez hülyeség! Mégis mi történhet? Legrosszabb esetben megint megtámadnak az egerek - nevetek gúnyosan.
- Ez mind szép és jó, mármint az, hogy ennyire biztos vagy a dolgokba, de...- kezdi el Brad, de Laura félbe szakítja. Tipikus, hogy az liba nem tudja befogni a száját.
- Miért nem történt még semmi?
- Ezt úgy mondod, mintha baj lenne - vonja fel a szemöldökét Tristan.
- A lényeg ismét én lennék, de VALAKI...- nézek Laurára. -  Tereli a témát.
- Rendben Mr. Egó térjünk vissza hozzád. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz veled - vereget hátba, mire egy erőltetett vigyort vetek rá.
- Tényleg nem történik semmi ez fura - állapítja meg Maia is.
- Ember mi az ott nálad? - mutat az övemhez aprikált könyvre Rocky.
- A KÖNYVEM! - kiáltja el magát Laura, mire sprintelésbe kezdek. Fel az emeletre, majd újra le, majd megint fel végül ki az ajtón.
- Ez kéne? - állok meg a stég szélén, ami ahhoz a tóhoz tartozik, ami a kastély mögött van. Ahogy idegesen közelebb lép hozzám a víz felé viszem a kezem a könyvel együtt.
- Add vissza!
- Hogy is mondtad? - csúsztatok egy kicsit rajta, így éppen csak a tetejét fogom.
- Ez marhára nem vicces!
- Mi? - lendítem meg a kezem.
- Ross kérlek ne csináld! Bármit megteszek! - könyörög, erre már az egész csapat kiért, de csak messziről figyelték a jelenetet.
- Bármit? - viszek fel egy gonosz mosolyt az arcomra, de lehet, hogy perverz, nem tudom nincs nálam tükör.
- Igen, csak ne dobd a vízbe a könyvem. Abban van mindenem.
- Miért? Simán újra lehet írni, hogy kezd eleged lenni a bátyádból, hogy folyton a nyomodban van. Vagy hogy jobb volt, mikor Brad bulizni járt és nem téged zaklatott. Csalódott vagy, amiért apuci pici lánya nem Chicago-ban tölti a nyarat. Ki hagytam valamit? - engedem le a kezem. - Kell még? - nézek rá, majd a könyvre, mire hátra pillant és bólint. - Gyere ide érte és megkapod! - nyújtom előre, lassan előre ballag, mire ismét lerántom a kezemben lévő tárgyat, ő pedig csak kérdőn néz rám. - Egy csók és megkapod.
- Ki van zárva!
- Te tudod - vonok vállat és egy gyenge mozdulattal a vízbe dobom a könyvet, ami még így is jó messzire beesett. Laura csak vett egy mély levegőt és széles vigyorral felém lépett és egy akkorát lökött rajtam, hogy beleborultam a vízbe. Mikor a víz tetejére jöttem ő már befelé úszott. Egy kis idő múlva könyvével tért vissza, de olyan fejet vágott, mint aki a tó szörnyével találkozott, majd hirtelen elkezdett nevetni. Kimászott, de az eddigi tevékenységét nem hagyta abba. Én is kivánszorogtam, mire a többiek is röhögni kezdtek. Értetlen fejemet látva Laura kinyitotta a könyvét, amiben ugyan a toll teljesen elmosódott, de az elejében lévő kis tükör tökéletes volt. Belenéztem és akkorát ordítottam, hogy a madarak kirepültek a fák közül, mint az elcsépelt filmekben.
- Az arcom! tapogatom végig a fejem. - A... Mióta vagy ennyire colos? - nézek fel a nálam kb 80 cm-vel nagyobb Laurára. - Ez szörnyű.
- Miért? Szerintem így sokkal aranyosabb vagy - nevet, erre morcosan ránézek.
- Na jó menjünk be játszani, mert ezt vissza kell csinálnunk! - topogok be.

- Laura -

Ahogy visszaveszem a conversem, tekintetem találkozik Brad-ével és James-ével. Szörnyen érzem magam, ennek soha de soha nem szabadott volna kiderülnie.
- Brad én... - kezdenék bele, de csak leint és besétál az ajtón. James pedig oda lép hozzám és megölel.
- Mondhattad volna...
- Nem akartalak megbántani - sírom el magam. Ad egy puszit a homlokomra, majd ő is magamra hagy. A földre ülök csurom vizesen és amilyen mázlim van az eső is el kezd szakadni, villámlik és dörög is. Hát ez van...

- Megan -

- Hogy te mekkora egy szemét láda vagy! - áll meg Maia, ahogy beérünk.
- Tehetnék úgy, mint akit érdekel, hogy Laura romokban hever, de elvagyok foglalva ezzel! - mutat végig komoly 70 cm-jén Ross.
- Inkább folytassuk a játékot, mert sose lesz vége! - veszem fel a dobókockát, mivel én következem.

" Ticsi-Tocsi, nedves léptek hallatszódnak. Ki tudod hozni a mélységből azt, aki számodra a legfontosabb? "

* 5. rész -- Azok a vörös szemek *

- Riker -

Ahogy megpillantottam azt a kis izét a lépcsőnél, egyből a falnak rohantam. szó szerint, mert Rocky olyan stabil, mint egy fal és neki mentem. Ezzel a kis balesettel mit sem törődve rohantam be egy szobába, ami az étkezőnek tűnt. Mondjuk ez jelen esetben egy cseppet sem érdekelt, csak felugrottam és az asztal közepére futottam.
- Haver, ugye most csak szórakozol velünk? - kérdezi Ross, miközben belépnek az ajtón.
- Úgy nézek ki?!
- Amióta ismerem parázik ezektől a kis rágcsálóktól - magyarázza fej ingatva Connor.
- De hogy lehet félni egy ilyen cukkancs, bundás kis tengerimalactól? - ölelgeti Grace azt az akármit.
- Vidd a közelemből azt a vérszomjas vadállatot! - lépek még hátrébb.
- Riker! Elhiszem, hogy ez valami olyan, amit nem igazán szeretnél, de amíg nem csinálsz vele valamit, addig nem tudunk semmit tenni - veszi el Megan a szőrgombócot Grace-től és felmászik az asztalra, majd felém indul, én pedig hátrálni kezdek. - A kedvemért - nyújtja felém mosolyogva. Veszek egy mély levegőt, majd kifújom és odamegyek elvenni a malacot.
- Egész... Cuki? - fintorgok.
- Ember ez nem a kelbimbó adag, amit az anyád beléd akar tömni - nevet Stef.
- Nézd olyan, mintha rád mosolyogna! - teszi a kezét a vállamra Megan.
- Igen egé... - kezdeném el mondani, hogy tűrhető ez a valami, de egy dolog nem hagy nyugton. - Ugye te is látod, hogy vöröslik a szeme? - fordítom a fejem lassan a mellettem álló felé.
- Biztos csak albínó - érvel Maia.
- Akkor ez nem tengerimalac, hanem albínó jegesmedve, mert ez itt barna - emelem magasabbra, majd visszahúzom magammal szembe. Hirtelen a szeme világítani kezd és nyitja a száját, akárcsak egy kisbaba, mikor mondani akar valamit.
- Búú! - kiáltja a malac (?) mély ijesztő hangon, amibe beleremegnek, majd leesnek a festmények a falról. Elejtem a vadmalacot, az pedig elszalad. Mi meg csak állunk és nagyokat nézünk, először is azért, hogy miért kiabálja azt egy tenyérnyi állat, hogy "Búú!", másodszor pedig mozdulni sem mertem és szerintem a többiek sem. Néma csöndbe meredt mindenki maga el, mintha csak gyászolnánk, a hatalmas és ijesztően kínos csöndet apró lábdobogás zavarta meg. De ez nem kettő, nem négy, hanem vagy tízezer láb dobogása volt, amihez kaparászás is társult.
- Ezek fölöttünk vannak - suttogja Ariana.
- Miért suttogsz? - kérdezi furán nézve az előtte szólóra James.
- Nem akarom magunkra szabadítani a szőrpoklot - mondja, mire egy kis világító szemű patkány esik le a csillártól a lábam elé. Én pedig hatalmas rémületemben nemes egyszerűséggel belerúgtam egy akkorát, hogy... Nos, ha gimis lennék, biztos bevennének a foci csapatba. A mini szörny a falnak repült, majd a földre zuhant.
- Te most kinyírtál egy állatkát - mondja Grace keserves, sírós hangon, miközben Ross a karjaiba zárja.
- Mentségemre szóljon, hogy az előző elkiáltotta magát, hogy "Búú!" - emelem fel védekezőn a kezem.
- Srácok, nem akarok se vészmadár lenni, se hasonló, de ez itt még nagyon is él - lép hátra Ellington a "hullától", ami a hátáról a lábára fordul és szirénára hasonlító hangot ad ki, mire egy egész szökőárnyi vörös szemű rágcsáló "ömlik" ki az összes ajtó mögül, kivéve azt, amin bejöttünk. Még háromig se kellett számolni, az egész csapat egyszerre próbált kirontani a bejáraton.
- Ez így nem fog menni! - kiabálja a hangzavarba Rydel. - Szóval nők és gyerekek előre! - indul meg hatalmas erővel, de nem jut sehova, mert az öccse visszafogja.
- Ho-ho-ho. Miss Hello Kitty megáll! Nem hajón vagyunk, így a helyes szőke megy előre.
- Egy frászt! - szól közbe Laura is.
- Nem mindegy?! Valakit engedjünk előre, különben  mind meghalunk! - közli a legésszerűbb dolgot James.
- Oké ez már kezd nevetsé... - kezd bele Maia a mondandójába, de már csak a sikítását halljuk, amint leesik valami verembe.
- MAIA! - ugrik James a gödörhöz, amibe belezuhant szegény lány.
- Ez nem jó, valahogy ki kell őt onnan hoznunk. És adni kell Riker-nek egy nyugtatót, mert még a végén megfojtja szegény Megan-t - pillant rám Tristan.
- Laura! - keresi Ross a mellette álló lányt.
- Mi van? - néz szemforgatva a keresett a keresőse.
- Utána ugorhatnál! Tudod, hogy meggyőződjünk róla, hogy halálos-e a mélység.
- Majd te megnézed! - löki meg vigyorogva Laura Ross-ot, aki a lyuk tetejére(?) esik, de persze Laut magával húzva, aki így Ross mellkasán kötött ki. - Engedj el! - hadonászik, de az ő keze beleér a verembe. - El ne engedj! - kiáltja ijedten.
- Gyerekek nagyon édes párocska lesztek, de mi mindjárt megfulladunk az egerekbe! - mocorgunk a nyakig érő kis dögökbe.
- Na azt már nem! - löki le magáról a csajt Ross, a cipőjébe kapaszkodva lóg. Hirtelen hatalmas sikításokat hallunk és a vermet körülvevő apró részt is ellepik az állatok, mire Laura is lezuhan.
- A lányok hol vannak? - próbál körbenézni Ell.
- Szerintem leestek - állapítja meg Connor. - Haver minden oké? - viszi a tekintetét a mellette vergődő James-re. De ő csak levegőért kapkod és tovább küzd.
- Ne ne ne! James gondolj arra, hogy a parton vagy, vagy a hatalmas szobádban! - tanácsolja aggódóan Brad, de látván az értetlen fejünket felvilágosít minket. - Klausztrofóbiás. És ebben a helyzetben olyan, mintha bezárnák valahova.
- Erről mi miért nem tudtunk? - néz pöszén Rocky.
- Mert cirka másfél napja vagyunk összezárva és nem éreztük fontosnak. És most egy kérdés... Van valakinek bármi ötlete, hogy hogy jussunk innen ki?

- Laura -

Most már tényleg jó lenne, ha nem esnék be sehova. Apropó, hova is estem én be? És hol van Maia.
- Maia? - nézek körbe.
- Itt fekszem melletted. Tényleg hol vagyunk? - ül fel ő is.
- Egy középkori kínzókamrában. Én olyan... az első ezred fordulóra tenném az építésének időpontját - áll meg előttünk karba tett kézzel Stef.
- Ez mind szép és jó... Ja várj! Mégsem az - áll fel Maia, majd engem is felhúz.
- Ittt hideg van, büdös és sötét, szóval menjünk innen! - porolja le magát Ariana, majd belekarol Rydel-be és elindulnak az egyik irányba.
- Csajok nem akarok ünneprontó lenni, de arra nem tudtok ki menni - nevetek.
- Dehogynem! - gyorsít fel a két lány, mire nekimennek egy tükörnek.
- Akkor mehetünk a jó irányba? - vonja fel türelmetlenül a szemöldökét Stef. Mi csak vállat vonva követjük a szőke méregzsákot a hatalmas fa ajtó felé. - Ugye most csak szórakoznak velünk? - kérdezi keservesen, ahogy kinyitja az ajtót. Ennek oka csupán annyi, hogy egy egész kastély alatti barlang rendszert találtunk. Hosszú nap lesz ez. Elindultunk, ugyan úgy mint az élő hullák, de megtettük. Már vagy 3 órája kutyagoltunk, de sehol sem találtuk a kijáratot.
- Már órák óta kussban sétálunk egymás mellett kéne valami téma - hát igen, csodálom, hogy Ariana eddig kibírta beszéd nélkül.
- Nekem jó így - mondja unottan Stef.
- Szerintem igaza van. Ha már itt mászkálunk, mint az elveszettek, legalább megismerhetnénk egymást kicsit jobban, vagy jöhet a szokásos uncsi pasi téma - forgatja mosolyogva a szemeit Megan.
- Akkor maradjunk a pasi témánál, mert semmi kedvem kiteregetni a szennyesem - fürkészi a falat Stef.
- Akkor transzformálódjunk vissza 15 évessé - nevet Ariana. - Ki kivel járna a fent ragadt srácok közül, ha bármelyiket választhatná. Maia?
- James.
- Neked bejön a bátyám? - nézek a mellettem sétáló lányra, aki csak vállat von.
- Grace?
- Egyértelműen elolvad, ha Ross a közelében van. Ugyan nem tudom hogy lehetsz ennyire ízlés ficamos, pedig okos lánynak tűnsz - nevetek.
- Lehet, hogy egy hatalmas egó király, bunkó és érzéketlen, de akkor is jó pasi - állapítja meg Ariana.
- Tényleg neked ki jön be? - vezeti tekintetét Grace Ariana-ra.
- Ezen még nem gondolkoztam. Ross cuki, James se egy utolsó, Riker-ről nem is beszélve, de talán... Brad a legjobb mind közül.
- És most olyat mondok, amit még életemben nem kellett... El a kezekkel a pasimtól! - emelem fel fenyegetőn, mégis nevetve az ujjam.
- Tényleg mióta is vagytok együtt?
- Lassan két éve. Tényleg Megan észrevetted, hogy Riker úgy néz rád, mint Grace Ross-ra?
- Tényleg? Olyan cuki - mosolyogja.
- Szerelem van a levegőben - mondja vicces hangon Rydel.
- Na Ellington - nevet Maia. - Már csak te maradtál Stef.
- Héj ott a kijárat! - rohan előre.
- Komolyan megint az erdő szélén vagyunk?! - kérdezem idegesen.
- Segítsünk a fiúknak! - indul meg a kapu felé Grace. - Helyesbítek. Előbb jussunk be! - dörömböl a bejáraton.


- Riker -

- Szedd már össze magad! - kiált rám Ellington.
- Adj egy lapátot és megpróbálom - fogatom a szemem.
- Valamelyikünk tud mozogni? - viszi körbe a tekintetét Brad.
- Ilyet se hittem, hogy valaha mondanom kell, de... Másszunk a rágcsálók tetejére és kússzunk el addig a csapóajtóig! - néz Rocky a plafonon lévő kijáratra, ami nem mellesleg a terem másik végén van. Nagy nehezen kivergődtük magunkat és elkúsztunk a megbeszélt helyig, majd kimásztunk.
- Ez valamelyik csaj szobája lesz - nézek körbe.
- Igen a húgomé - állapítja meg James.
- Honnan tudod? - néz pöszén Connor.
- Tipp Mix alapon megy... És ott a könyve a pipere asztalon - mutat az asztal irányába. Lementünk és a lányok keresésére indultunk. Hozzá teszem, hogy nem kellett sokat keresgélnünk, mivel az ajtón dörömböltek. Beengedtük őket és annyi magyarázattal letudták hogy merre jártak, hogy "Majd elmeséljük!". Leültünk a játék mellé, miután meggyőződtünk róla, hogy nem lesz mini szörny invázió.
- Ki jön? - néz körbe Tristan, mire mindenki Ross-ra pillant. Felkapja a dobókockákat és unottan dob, majd lép.

"Nagyra vágyol, nagynak hiszed magad, azt hiszed a szőke herceg hozzád képest senki, de nem tudhatod milyen, mikor egy gnóm is jobb, mint az igazi éned"

* 4. rész -- Az erdő *

- Laura -


Szörnyen fáj a fejem. És miért van itt ilyen hideg? Kinyitottam a szememet és a fák ágait láttam meg magam felett a sötétben. A földön fekszek éjszaka az erdőben. Ez így nem lesz jó. Próbálok mozdulni, de a testem nem engedi. Mintha a gravitáción kívül még valami a földhöz tapasztana. Szörnyen félek, és nem tudom, hogy mit csináljak. Hirtelen valami megmozdult a bokorban, mire elsikítottam magam.
- Brad -
- Mi volt ez? - kérdezi ijedten Grace, miközben Ross-hoz bújik. Addig se Laurát piszkálja. Viszont az engem is érdekelne, hogy mi volt ez. Olyan volt, mintha valaki sikított volna. Remélem nem Laura, mert azt nem élném túl, ha baja lenne.
- Hát haver...- fogja meg a vállam Rocky.- Vagy bemész, vagy valami megeszi a csajodat.
- Szerintem maradj. Laura nem túl nagy veszteség- állapítja meg Ross.
- Te se leszel túl nagy veszteség, ha belelöklek a várárokba - lököm meg egy kicsit.
- Ugyan már! Mégis kinek hiányozna? -kérdi felháborodva.
- Szerintem jó fej - teszi fel a kezét Ell, mintha jelentkezne.
- Ell-nek igaza van - állapítja meg Rydel.
- Ugyan, csak azért fogod a pártját, mert belezúgtál - ordít rá Ross a testvérére.
- Nem Ross! Az a helyzet, hogy csak te nem tudsz vele meglenni. Mindenki bírja őt. Te miért nem? - áll Ross elé Connor.
- Én se bírom a csajt - von vállat Stef.
- De te nem akarod kinyírni! - jelentem ki.
- Bemegyek - nyelek egy nagyot. Elindultam afelé a hatalmas sötétség felé, ahol elméletileg a barátnőm van. Csak megyek és megyek. Egy kis idő után már a többieket sem hallottam. Egyedül maradtam a sötétben, a gondolataimmal. Azt sem tudom merre tartok, jelen pillanatban csak azt tudom, hogy Laura miatt vagyok itt. Meg kell őt találnom. Már az erdő nagy részét végig járhattam, mire már a remény leghalványabb sugara is kiégett belőlem. Kezdtem szörnyen elfáradni. Erőtlenségemben kis híján pofára estem egy gyökérben. Megálltam, visszafordultam és belerúgtam, mire az a valami, amit gyökérnek hittem elhúzta magát, vagy arrébb csúszott, vagy mit tudom én, a lényeg, hogy eltűnt a bokrosban. Utána indultam, kíváncsi voltam mi lehet az az izé. Beértem egy barlang szerűségbe, aminek a tetején volt egy hatalmas lyuk középen. Azt a részt a barlangon belül hatalmas bozótos vette körbe és a holdfényben megpillantottam Laurát. Eszemet vesztve odarohantam hozzá és a karjaimba vettem. Ahogy felemeltem hatalmas füst keletkezett és a körülöttünk lévő zöld részek lángolni kezdtek. Morgásra lettem figyelmes, majd egy hatalmas vörös szempárt pillantottam meg. Eszméletlen barátnőmmel a kezemben futni kezdtem. Éreztem, hogy az a valami követ, üldöz minket, de ahogy elhaladtam az erdő utolsó fája mellett, megállt. Úgy tűnt, fél tovább jönni. Elmélkedésem közben nem álltam meg, egészen a kastély bejáratáig futottam, majd erőmet vesztve összeestem Laurával a kezemben. Nem ájultam el, csak egyszerűen képtelen voltam tovább állva maradni. Connor és Rocky felsegítettek, James felvette a húgát és bementünk. - Mi történt? - kérdezi egy kis időmúlva Rydel. - Nem tudom, de valami van odakint. És az a valami elkapta Laut, ki tudja mire képes - nyelek egyet.
- Mi van ha... - mered maga elé ijedt arccal Grace.
- Ha mi? - fürkészi Tristan a tekintetét.
- Ha az a sárkány volt, amiről a leírásban olvastunk?
- Ez hülyeség! - legyint Ross. - Mr. Macsó és barátnője max egy medvével találkozhattak. Itt nincsen semmi mesés, vagy csodás dolog. Szerintem túl sokat jártatok a Disney Land-be.
- Akkor is! Hagyjuk ezt az egészet, mielőtt még valakinek nagyobb baja esik - csukja le Megan a tábla tetejét, ezzel ledöntve a bábukat. Felálltunk és elindultunk a szobáink felé, mivel közben már Laura is felébredt. Csoportosan tettuk meg körülbelül a hetedik lépést, mikor zajt hallattunk. Mindenki hátrakapta a fejét és azt láttuk, hogy a játék helyrehozta saját magát. A bábuk a helyükön álltak, vagyis 14 karakter a starton és 1 a 11-es mezőn. Riker visszament és olvasni kezdte a játék üzenetét.
"Azt gondoltátok, ilyen könnyen megússzátok? Erősebbek a mesék, mint ti azt gondoljátok."
- A leírásban figyelmeztettek minket, hogy csak akkor kezdjünk bele, ha befejezzük! - mered maga elé Maia.
- És mikor lesz vége? - néz feszengve Ariana.
- Ha valaki célba ér. - suttogja Laura.
- Akkor csak egyet tehetünk... - veszi fel a kockákat Riker. - Ki jön?
- Haver, szerintem te - fogja meg a vállát Rocky. Rik, hogy minél előbb túl essen rajta, gyorsan eldobta a kockákat, majd lépett.
"Apró lábak topogása töri meg a csendet. Apró karmok kaparása zavarja fel a rendet..."
- Riker jól vagy? - néz aggódva Megan a fokozatosan elfehéredő Rik-re, de a választ nem kaphatta meg mert...

*3. rész -- elkezdődött*

- James -

Amint tudatosult bennem a tény, hogy Ross ebben a pillanatban hagyta leesni a húgomat abba lyukba.
- Ross... - kezdem halál nyugodtan.
- Öhm... Hoppá? - neveti el magát.
- Hoppá?! - kérdezi dühösen Brad. - Ha valami baja esett a barátnőmnek, esküszöm kicsinállak! - mászik bele Ross képébe.
- Nyugodj meg! A csajod olyan, mint egy csótány, mindent kibír.
- Nézzük, meg hogy a gyökerek hogy bírják az esést - lököm meg, mire elveszíti az egyensúlyát és lezuhan.
- Élsz még? - kérdezem egy 2 perc múlva.
- Egyenlőre. Puhára estem. Valami igazán csontos puhára. - kiabál.
- Bezzeg én a földre estem. És még hülyék is potyognak az égből - hallom meg Laura hangját.
- Nagyon mély? - kérdezi a hátam mögül Connor.
- Nem annyira - válaszolja Lau.
- Akkor ugorjunk le egyesével - jelenti ki Ellington.
- Csak utánad - áll félre Stef.
- Nyámnyilák. Majd én megyek előre - jelenti ki Brad, majd leugrik. Mindenki erőt vesz magán és egymás után leugrálunk a mélybe. Lent csak egy ajtót látunk, és megint elkezdjük hallani a zajokat. Nagy csend uralkodott és mindenki az ajtót bámulta, ami lassan kinyílt. A szoba sötét volt, csak a szoba közepe volt vakítóan világos. A fény közepette egy szépen kidolgozott vasállvány volt rajta egy dobozzal, amiből a zajok származtak. Ell az egyik pillanatban gondolt egyet és közelebb lépett hozzá.
- Mire készülsz? - néz rá furán Megan.
- Tippelj kettőt - forgatja szemét nevetve, majd leemeli a dobozt. A hangok elhallgatnak, és a szobát átvilágítják a fáklyák. - Mi lenne, ha ezt a valamit felvinnénk az előtérbe, hisz az a hely a legnagyobb - mutat a szoba másik felében lévő lépcsőre.
- Igazad van, ha valamelyikünk meghal, ott könnyebben rá találnak! - mondja állelkesedéssel Riker. Elindultunk felfelé, majd lepakoltunk az előtérbe. Megegyeztünk, hogy mindenki elkészülődik és ott találkozunk és megnézzük, hogy mi az a doboz.

- Ross -

A szobámba készültem bemenni, mikor valaki megragadta a karomat és elrángatott egy másik helyiségbe. Stef volt az.
- Mi a? Mit akarsz? - nézek rá türelmetlenül.
- Figyelj szöszi! Mi lenne, ha mi ketten egymást védenénk?
- Mi van? - nézek pöszén.
- Ki tudja meddig leszünk itt. Hozzunk létre egy kis szövetséget, így magunk között, és nem eshet bajod itt a világ végén. Na mit szólsz? Eltiprunk mindenkit, aki az utunkban áll - néz gonoszul. Asszem megkedveltem ezt a csajt. Olyan, mint valami jégkirálynő és most itt az esély, hogy én is trónra lépjek.
- Rendben - erre csak bólint, majd nyitja az ajtót. - Ja, és Stef! - szólok utána.
- Igen?
- Bírom a kegyetlen kisugárzásod - ere csak elmosolyodik és közelebb lép.
- Ne akard! - súgja a fülembe, majd kimegy az ajtón. Ez a nyár egyre jobb és jobb lesz. Először Grace, most meg Stef egyezik bele mindenbe. Hisz csak azt mondta, hogy én ne akarjam, arról nem volt szó, hogy ő nem akarja. Bementem a szobámba, ahol Grace-el találtam szembe magam.
- Szia? - lépek be nevetve. - Mit...
- Csak azért vagyok itt, hogy tudjam nem csak beképzeltem magamnak ezt az egész dolgot, ami még a lépcsőn történt, mert...
- Shhh! - helyezem a mutatóujjam a szája elé, majd megcsókolom. Kezemet a térdhajlatába helyezem és egy mozdulattal felkapom, majd az ágyhoz sétálok és leülök, vele az ölemben. Vad csókcsatát folytatunk, mikor kopognak.- Egy...pilla...nat...- próbálom kimondani a szavakat, de a partnerem nem igazán hagyja. Nehezen, de sikerül leválnunk egymás ajkairól. az ajtóhoz siettem és kinyitottam azt. Tristan meg kis híján beesett rajta.
- Még ma jöttök, vagy ebben a szobában akartok megöregedni? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Már megyünk is. Gyere Grace! - erre az említett végig simít a hátamon, majd előre rohan.
- Te aztán nem vagy kispályás - néz rám elismerően Trist, majd elindulunk. Ahogy kiértünk Rocky izgatottan fújta le a több réteg port a dobozról.
- Once Upon A Time... - olvassa fel a rajta lévő feliratot.
- Nyisd ki! - lép egy kicsit közelebb Megan, mire Rocky kinyitja a dobozt.
- Ez egy... Társasjáték. Itt a leírása is - vesz ki egy régi papírt a játékból, majd elkezdi felolvasni.

" Üdvözlünk titeket utazók!

Once Upon A Time: Egy játék, ami azoknak szól, akik át akarják lépni a valóság és mesék határát. Ha eddig azt hitted nem léteznek toronyba zárt hercegnők, sárkányok, tündérek és beszélő állatok, akkor nagyot tévedtél. Eme játék bizonyíték mindenre, csak hinni kell benne. 

A játékot 15-en játszhatják és akkor van csak vége, ha valaki célba ér. Csalás nincs, mert a következmények nem mindig visszaállíthatók!  Ne feledjétek nem minden mese ér véget Happy End-del!

Utóirat: Csak akkor kezdjétek el a játékot, ha be is fejezitek! "

- Végül is időnk, mint a tenger. Amúgy se tudjuk, hogy mit csináljunk ezen a világvégi helyen, úgyhogy akár...- vesz ki egy bábut Riker.

- Igaza van, nincs veszteni valónk - helyesel James. A többiek kivették a maguk kis "szereplőjét" és kérdőn néztek rám. Mire vállat vonva tettem azt, amit ők is előttem.

- Ki dobjon először? - néz körbe Rocky.

- A merész kiscsaj? - nézek Laura felé.

- Szerintem egy fiúnak kéne kezdenie - néz rám vissza.

- Majd sorsot húzunk! - jön az ötlettel Ariana. A lányok kiszedték a hullámcsattokat a hajukból és azokat húztuk ki. Kicsit azért megnyugodtam, mikor nem hozzám került a legkisebb csatt, hanem Brad-hez. Megfogta a dobókockát és lassan rádobta a táblára, mire a kis gömbben, ami a játék tetején volt, kijött egy szöveg.

"Este van, este van. Ki-ki nyugalomban az erdő is alszik, csak nem olyan mélyen, mint gondoltad"

- Engem a világon semmi nem kerget ki éjszaka az erdőbe - állapítja meg, miközben nekidől ülve a falnak. - Csak egyszer mentem be, akkor is csak azért, mert Lau jobban félt, mint én - nevet. - Igaz Laura? - kérdezi, a plafont fürkészve, de választ nem kap.
- Laura! - néz körbe James is. Elkezdtük keresni, de sehol sem találtuk.
- Eltűnt - nyel egy nagyot Rydel.